Nagyenyed

Nagyenyed (románul: Aiud, németül: Straßburg am Mieresch, más néven Enyeden, latinul: Egidiopolis, vagy Brucla, szászul: Stroßbrich) város Romániában, Fehér megyében. Az egykori Alsó-Fehér vármegye központja, Gyulafehérvár mellett a térség fontos városa.

Neve puszta személynévből származik. Ennek eredete a magyar Egyed személynév, mivel templomának Szent Egyed a védőszentje. Előtagja a Szászsebes és Vízakna közti Kisenyedtől különbözteti meg.

Gyulafehérvártól 30 km-re északra a Maros jobb partján fekszik. Legmagasabb pontja az Őrhegy (367 m).

A szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. Helyén egykor római castrum állott. Vártemplomát 1333 és 1335 között építették polgárai. Az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600. szeptember 17-én Mihály vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki, 1662-ben ide helyezték át Gyulafehérvárról a leégett főiskolát és kollégiumot.

1704. március 13-án Rabutin gyújtatta fel, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. Erről az időről szól Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélése (1853) és az ebből készült film.

Nagy hírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította (ma Bethlen Gábor Kollégium), ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára. A Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

1858-ban Nagyenyedre helyezték át a kolozsvári magyar tanítóképzőt, amely 1950-től kezdve hét évig nem működött, 1957-től óvónőképzővel kibővítve újraindult. 1948 után több neve is volt az intézménynek, a Bethlen Gábor Kollégium nevet 1993-ban kapta vissza. 1999-ben beindult a Babeș–Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Tanítóképző Főiskola.

1910-ben 8663 lakosából 6497 magyar, 1940 román és 163 német volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásának székhelye volt. 2002-ben társközségeivel együtt 28 934 lakosából 22 596 román, 4787 magyar, 1464 cigány és 44 német volt.

1994-ben municípiummá nyilvánították.[5]

2011-ben 22 876 lakosából 16 955 román, 3364 magyar, 930 cigány és 15 német volt. 1598 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról. Cenzus 2011 Archiválva 2017. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben